Na, szóval 69 nap, ez volt tegnap, de este már fáradt voltam írni. 

A Margitszigeten akartam futni este, szóval igyekeztem társat találni ehhez, mert egész egyszerűen vannak napok, amikor jobb valakivel együtt futni, motiválóbb az egész. Ez a nap pont olyan volt. Gyuri, akivel mostanában legtöbbször futok együtt, ami azt jelenti hogy maximum heti egy, szóval neki nem volt jó a kedd. Márti rámírt, hogy jönne, persze nem egy a tempónk, de legalább egy face check erejéig. Végül edzőbá is bejelentkezett, szóval egész jónak tűnt a perspektíva a 12 km-hez. 

Azt azért hozzá kell tennem, hogy munka után (több mint 10 óra munka után) nem annyira könnyű kimenni futni úgy általában, mert zombi vagyok. Legtöbbször amire igazán vágynék az egy kis szundi, mondjuk egy óra, és utána viszont ideális lenne futni menni. Node akkor este 10kor indulnék el, ami lássuk be, nem épp ideális. Marad az extra koffein, egy kis szénhidrát előtte, és indulás. Busszal mentem ki a szigetre, kiszámoltam, hogy akkor két belső kör és meglesz a 12 az irodáig vissza. Amíg Mártira vártam, legalább 5 percig nyújtottam és melegítettem, ami nem hátrány persze. Megérkezett aztán edzőbá is, fél kört így együtt nyomtunk le, ez abszolút jó hatással volt az időmre, de utána edzőbá hazament, Márti lemaradt, szerencsére egy másik tanítvány még fél kört velem volt, így nem romlott az időm szignifikánsan, kivéve talán az emelkedőt a híd lábánál. Második kör tehát egyedül, de ezekután valahogy elegem is lett a futásból, az utolsó kettőt kihagytam. Matekoztam fejben, hogy majd megcserélem a következő edzéssel, és akkor jó lesz, utólag meg jóváhagyatom edzőbával. 

Energiaügyileg jól éreztem magam, az étrendem az alábbi volt:

- banán, mandarin

- pár szem raffaello

- hagymakrémleves kecskesajttal

- zöldborsófőzelék buggyantott tojással

- csokimousse

- bioszaurusz (puffasztott ízesített kukorica - gyerekeknek tervezve)

kicsit sok volt az édesség azt hiszem, de így jött ki, mármint az ebédmenü ellen felesleges lett volna harcolni.

Szóval ma megpróbálok nem édességet enni. 

A kávé pedig jöhet, minden mennyiségben.

oh, és bécsi szállást is kellene nézni. 

Ma hétfő van, február egy, ami azt jelenti, hogy a maival együtt számolva, innen a 70. napon maratont futok Bécsben. Hogy miért pont ott? Huh, ez egy hosszú sztori, de hogy csak a végét írjam meg, lesérültem az októberi budapestire készülve, és november végén ezt a bécsit láttam reálisnak. Eredetileg a 30. szülinapom előtt akartam lefutni a maratont, mert az már mennyire csúcs lenne, de ahogy mondani szokás az ember tervez, a csonthártya meg az achillesz meg végez a futó nagyszabású terveivel. Így maradt egy 30 km a 30. előtt, és jön a 42 már a B oldalról nézve. Lesz, ami lesz. Nade, mit is akarok? Mostantól kicsit magamnak és kicsit másoknak is (mert a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerző temérdek csírájában elfojtott bloggal rendelkezett/zik) a maratonig minden nap írni fogok. Hogy vagyok, mit ettem, mit edzettem, ilyenek. A szigorú renddel aztán talán könnyebb lesz a napirendbe tennem ezt az írást, ahogy a futást is tettem eddig. Azt véletlenül se higgye senki, hogy most kezdtem a felkészülést, ez nem az eleje, ez már a vég, ami egy cél felé tart. Szóval akkor, mi volt ma?

Ott kezdődött, hogy valamilyen általam teljesen ismeretlen oknál fogva reggel 3 és 4 között ébredtem. Egy olyan ember aki hozzám hasonlóan nagyon jó alvóberendezéssel van megáldva egy ilyen ébredés után legalább egy órát azzal tölt, hogy miért történik ez, és miért pont vele? Kétségbeesett forgolódás, hiábavaló tévénézés és olvasás után feladtam, és háromnegyed hatkor hivatalosan is felkeltem. Éreztem, hogy meglesz ennek a böjtje a testemen, a munkahelyre beérve emiatt már csak egy dologra tudtam gondolni: szénhidrát. Délután ez a rajongásom nem hanyatlott, ellenben több perc is volt amíg ülve el tudtam volna aludni. Lássuk akkor a mai adatokat:

KAJA

Reggeli: tonhalas szendvics

Ebéd: a szomszéd utcai vega étteremből kisadag quinoa, rizs, gombaragu és zöldségcurry. Volt leves is, a hűtőben maradt, alább részletezett okok miatt. 

Desszert: nem szándékoztam én édességet enni, nem vagyok híve a felesleges kalóriáknak, de Máté vidékről hozott tiramisu tortájának nehéz volt ellenállni. Kétszer is nem sikerült ez az ellenállás dolog. Rendes tejszínhabbal, nem növényivel volt ráadásul, ami persze tetézte a bajt, mert annyira nem vagyok jóban a tejes dolgokkal. A lényeg, hogy nagyon finom volt, délután egykor és ötkor is. Teszteltem.

Vacsi: futás és egy gyors teszkózás után saláta volt grill bébikukoricával, mozarellával, kaliforniai paprikával. fincsiiiii. nem annyira, mint a torta, de jellegét tekintve mindenképpen. 

Napi kg: 55.5 kg

Futás

Mára 8 km-t írt elő az edzőm, nagy örömmel vágtam neki este 19:30-kor a szitáló esőben. Az első 2 km még talán jól is esett, de ez a 100%-os páratartalom, a hirtelen jött meleg, engem hazavágtak. 

Épp hogy sikerült az 5:40-es átlag, a pulzusom is rendben volt 161-es átlaggal. Jóhír, hogy sokkal kevésbé szenvedtem mint szombaton, rossz hír, hogy kicsit fáj a bal lábam. Idő és egészség volt már jobb is, de lesz is.